Október 23 margójára

 Szeretek fényképezni, amire egyre kevesebb időm jut. Ráadásul nem cipelem magammal folyton a fényképező gépet, hogy nálam legyen a fontosnak ítélt pillanatoknál. De azért mindig nagy örömet okoz, amikor a véletlen (bár szerintem nincsenek véletlenek) elém sodor egy nekem tetsző hangulatú képet. Ezt rendre meg is örökítem a szememmel, a szívemmel és a telefonommal. 

Pár éve készült Ez a kép a Corvin - közben október 23-a előestéjén.

Hoztam mellé egy általam készített kokárdát és egy Faludyt.

Ne felejtsük el, kik vagyunk.

"Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán
az ifjúságtól mind visszakapom,
és otthon, a sötét előszobákban
kabátom még ott lóg a fogason –

ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,
nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem – kijöttél velem

az irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt
és korlát nincs sehol sem – életemnek
te adtál értelmet, vad álmokat

éjjelre és kedvet a szenvedéshez
s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,
ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; –

ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
oly könnyű volt a nehéz út veled!
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,
ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett."