papírszerelem

  A csokoládé az egyik legrégebben használt ajándékozási forma. Gyerekkoromban emlékszem, hogy általános volt a különleges események alkalmával a szigorúan celofánba húzott virág mellé a "doboz". Ez a doboz a rendszerváltás előtt nem volt túl változatos, talán a macskanyelv és a konyakmeggy volt a leggyakoribb és a legjobb választás. Közelebbi rokonsági szinten nagy divatja volt még az úgynevezett csemege kosárnak, melybe kávé, tea, pezsgő, csokik stb. kerülhetett szép számmal. Ma már azért minőségi a választék, de egy idő után a giga méretű Merci, a sötét kék Lindt vagy a Mozart válogatás is snassznak tűnik. Legelőször keresztlányom érettségijére gondoltam, hogy túl kellene lépni a dobozos verzión. Akkor csináltam ajándék képen Ferrero rockher fát. Nem kis meló. De mikor látod a döbbenetet a másik arcán, megéri. Az első igen gigantikusra sikeredett, 4 doboz (4*16) van rajta, megy egy kicsi. Alig állt a lábán... (nádpálca, kaspó, oázis, ragasztó, fogpiszkáló, némi szalag és p...

 Az élet úgy hozta, hogy december/január hónapokat otthon kellett töltenem lábadozással, ami nem jelentette azt, hogy csak fekszem az ágyban, sőt, feküdni nem is nagyon szabadott. De persze mivel nem szeretek tétlenül ücsörögni és el is voltam maradva 2 karácsonyi ajándékkal, így kapóra jött ez a kis szünet. Az egyik  ajándék egy fénykép kollázs, mely a scrapbook technikához áll közelebb. Ennek a technikának a lényege, hogy egy oldalt alkotunk különböző kiegészítők, szalagok, gombok, pecsétek és egyéb technikák felhasználásával.  A rétegek ízléses egymásra halmozásának középpontjában az az általunk kiválasztott 1-2 kép áll, amit szeretnénk emlékként megőrizni. Nekem maga a technika nagyon tetszik, annyi problémám szokott lenni, hogy nem tudok választani a fényképekből,  így nálam nem a dekorelemek vannak halmozva,  hanem a fényképek. De persze mindig az a lényeg, hogy úgy érzésre dolgozz, ahogyan neked tetszik. Nincsenek elvárások csak a képzeleted szabhat határ...