papírszerelem

 Nemcsak pénzt adhatunk ajándékba, de élményajándekot is. S ezt miért ne tehetnénk stílusosan csomagolva? 

 Az élet úgy hozta, hogy december/január hónapokat otthon kellett töltenem lábadozással, ami nem jelentette azt, hogy csak fekszem az ágyban, sőt, feküdni nem is nagyon szabadott. De persze mivel nem szeretek tétlenül ücsörögni és el is voltam maradva 2 karácsonyi ajándékkal, így kapóra jött ez a kis szünet. Az egyik  ajándék egy fénykép kollázs, mely a scrapbook technikához áll közelebb. Ennek a technikának a lényege, hogy egy oldalt alkotunk különböző kiegészítők, szalagok, gombok, pecsétek és egyéb technikák felhasználásával.  A rétegek ízléses egymásra halmozásának középpontjában az az általunk kiválasztott 1-2 kép áll, amit szeretnénk emlékként megőrizni. Nekem maga a technika nagyon tetszik, annyi problémám szokott lenni, hogy nem tudok választani a fényképekből,  így nálam nem a dekorelemek vannak halmozva,  hanem a fényképek. De persze mindig az a lényeg, hogy úgy érzésre dolgozz, ahogyan neked tetszik. Nincsenek elvárások csak a képzeleted szabhat határ...

 Sokszor nem is gondoljuk, hogy az apró dolgok mennyire megváltoztatják a mindennapunkat: feltöltenek, kikapcsolnak abból a körforgásból,  melybe a hétköznapok sodrásában napról-napra részesülünk. Bónusz, hogy nemcsak saját magunkat tölthetjük fel, hanem valaki mást is mosolyra fakaszthatunk. A karácsony előtti idő pont annyira szól a várakozásról, vagyakozásról, mint a találkozásokról. Találkozás önmagunkkal s másokkal is a csendben, a félhomályban, a pillanatban. Vágyakozni a tökéletesre, a tökéletességre. Nagyon nehéz, hogy ezek az időszakok ne teljenek el hamar, de lassítani nem tudjuk az időt, csak valahogy megélni, átélni, megtölteni tartalommal. Kiélvezni a pillanatot és dolgozni saját magunkon, hogy jobbak, önzetlenebbek legyünk. Mik a hibáim, megrögzött rossz szokásaim,  melyek eltávolítanak Karácsony lényegétől? De jó volna " Igaz hittel, gyermek szívvel a  világgal k ibékülni, s zeretetben üdvözülni" (Ady E: Karácsony).  Kibékülni önmagunkkal, embertá...

 Az évszakok közül nálam még mindig az ősz a favorit. Ez bizonyára abból fakad, hogy nem szeretem a túl rikító, harsány dolgokat (tavasz) és a  szürkeséget, szomorúságot (tél) valamint a hideget sem. Így marad a szelíd nyár és a színeiben pompázó, de már nem izzasztóan vad meleg ősz.  Mindig sikerül rácsodálkoznom a Teremtő gondoskodó szeretetére, hogy milyen aprólékosan festi meg a tájat, amit csak utánozni lehet egy kis kreativitással...Sokszor, ha nagyon szeretnék kikapcsolni vagy felüdülni a heti rohanásban pár percre, akkor csak állok az Erzsébet-hídon és a város közepén próbálom a szememet és a lelkemet jóllakatni. Néha elég 5-10 perc és rohanok is tovább, de már egy új lendülettel. Ezért most nem konkrét tárgyat hoztam az ősszel kapcsolatban, hanem néhány ötletet, ami segíthet tartósítani a nyári, őszi emlékeket, hogy azokat majd elővegyük azokon az unalmas, szürke napokon, amikor a lelkünknek szüksége lesz a biztatásra. Persze a teljesség igénye nélkül...még bőven...