papírszerelem

 Mindig is odavoltam a rajzórákért, a csendéletekért és a színekért. Persze az énekórán (és még sok más alkalommal is) előszeretettel rajzolgattam ezt - azt, de magamtól csak ritkán kezdtem neki festegetni. Az egyik legnagyobb hatással volt rám az ecsetvonásaival, káprázatos színeivel Vincent van Gogh. A méltán híres és gyönyörű napraforgói ihlették az idei nyár lakásdekorációját. Akármikor beléptem a lakásba, mindig jó kedvem lett... Aztán mivel a nyár nekem egyet jelent a vidámsággal, színekkel, így ajándékba is készült néhány napraforgós ajtódísz: (az első képen igen, egy igazi katica bogár 🐞 pihent meg a virágon) 

 A másik ajándék, amivel el voltam maradva, s amit csak toltam, halogattam az egy kis madár volt. Tudom-tudom, ráérnék vele, hisz nincs még tavasz... Egyszer-kétszer  már készítettem papírcsíkból madarat, s ugyan felismerhető is lett, de valahogy mégsem éreztem azt hogy tökéletesen visszaadja az élő madarat. Ráadásul ez egy több színből álló kismadár volt. A vörösbegy után a kékbegy elkészítésére vállalkoztam.  Első lépésként felcsaptam a kis állat- és növényhatározómat, mondom oké hogy kis madár de mégis milyen. Na abban nem volt benne. Aztán keresgéltem az instagramon egész alakos fotó után, mert a legtöbb kép, amit láttam csak profil volt. Sok képet kellett átnézni, mire kikristályosodott,  hogy hányféle színre lesz szükség a készítésnél. S olyan érdekes ez a kis madár is, mert amint kitárja szárnyait, akkor már nem csak a szürkés-barnás tollazat látszik, hanem van benne egy pici rézvörös beütés. Mindent figyelembe véve igyekeztem megrajzolni a képek alapján, s az...

 Ismét eltelt egy év, s nem mondhatjuk, hogy gyorsan. Hol gyorsabban, hol döcögősebben. Sok mindent mondhatunk 2020-ról, de hogy könnyű lett volna, azt nem.  Ugyanakkor mégsem gondolok úgy erre az évre, hogy ne találnék benne semmi jót. Sok volt a veszteség. Sokan elvesztették szeretteiket,  munkájukat, veszítettünk nagy művészeket, írókat, sportlegendákat. Az emberek szemében rettegés, félelem, még most is nehéz mosolyogni a maszkok mögött. A lélek megpróbáltatott a bezártságban. Némelyeket közelebb vitt egymáshoz, másokat végképp eltaszított egymástól 2020. De a sok rossz, a sok sötét dolog ellenére tanulhattunk: "emberségből példát", ha segítettünk egy szatyor élelemmel a környezetünkben lévő vírusban szenvedő,karanténos embertársainknak. Vagy csak felhívtunk egyet is azok közül az idős rokonaink közül, akik a négy fal közé kényszerültek.  Szeretetből, ha nem önös érdekeinket néztük, hogy mennyire van honvágyunk,mennyire hiányoznak a családtagjaink, a társasági él...

 Kicsit eltűntem, de ennek is megvan az oka. Még így karácsony reggel is volt aki eszembe jutott,illetve magunknak is akartam karácsonyfa díszt készíteni, ezért még nem fejeztem be teljesen az ajándék készítési procedúrát. Nálunk a karácsony nem a nagy dolgokról szól,sokkal inkább a gesztusokról.  Nincsenek elvárások,  inkább apróbb meglepetésekkel kívánunk a másiknak örömet szerezni, kikutatni, hogy mire vágyik. Felesleges kacatokra nincs szükségünk.  Mutatok párat az idei díszekből ...igyekeztem mindegyiket lefényképezni, de ez kb. Lehetetlen küldetés volt,hisz az advent végén már elkezdtem osztogatni belőle:   Bemelegítésképp egy pár angyalka    Szerencsés voltam mert viszonylag korán ráhangolódtunk az ünnepekre, így az albérletben már december első felében ünnepi díszbe öltöztettük a lakást, felöltöztettük a műfenyőnket, így sokszor nagyon autentikus képek készülhettek a díszekről.   Ennyiről van képem. De készült még egy szürke -fehér,  ...

 Bár már jócskán az adventi - karácsonyi dolgokat kellene gyártanom, de sajnos nincs annyi időm, amennyit szeretnék. Az új fejlesztésekre pedig pláne nincs. De szokott ez így lenni, lesz ez még másképp is...  Úgyhogy nem aggódom. Hoztam pár ezt-azt, jobbára képeslapot, amin az elmúlt napokban ügyködtem:

 Szeretek fényképezni, amire egyre kevesebb időm jut. Ráadásul nem cipelem magammal folyton a fényképező gépet, hogy nálam legyen a fontosnak ítélt pillanatoknál. De azért mindig nagy örömet okoz, amikor a véletlen (bár szerintem nincsenek véletlenek) elém sodor egy nekem tetsző hangulatú képet. Ezt rendre meg is örökítem a szememmel, a szívemmel és a telefonommal.  Pár éve készült Ez a kép a Corvin - közben október 23-a előestéjén. Hoztam mellé egy általam készített kokárdát és egy Faludyt. Ne felejtsük el, kik vagyunk. "Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán az ifjúságtól mind visszakapom, és otthon, a sötét előszobákban kabátom még ott lóg a fogason – ezerkilencszázötvenhat, nem emlék, nem múlt vagy nékem, nem történelem, de húsom-vérem, lényem egy darabja, szívem, gerincem – kijöttél velem az irgalmatlan mindenségbe, hol a Semmi vize zubog a híd alatt és korlát nincs sehol sem – életemnek te adtál értelmet, vad álmokat éjjelre és kedvet a szenvedéshez s az örömhöz; te fo...