papírszerelem

 Mindig próbálom tágítani a teret, s tudom, hogy az egyik tér, aminek egy morzsányi részébe kóstoltam bele. Ez pedig az "esküvői" kategória. Pénzatadó borítékokat már eddig is alkottam,de nem mindenki szeretné ezt. Még rengeteg területe van, amit szeretnék kipróbálni (köszönőajándék, ültető kártya stb. Leginkabb időhiányban szenvedek... Szóval, tudtam, hogy bővíteni kell a repertoárt, mert van,aki kicsit egyedibbet, mást szeretne adni. Pénzt, de másképpen. Így leporoltam egy régi megvalósított ötletet és képkeretbe zártam. Így dupla ajándék: egyrészt a pénz, amit arra költ az ifjú pár, amire jónak látják, másrészt a képkeret megmarad, így abba közös fotót helyezve otthonossá teszik lakásukat. Ez a szíves léghajós - quilling technikával készült - kicsit hosszadalmasabb, de szerintem egyedi. - s itt is a kepkeret újra hasznosítható, de akár így is kitehető. Ebből is vannak még ötleteim, talán majd jövőre. A következő jegyzékben majd a nyári otthon dekorációkról esik szó! Köszön...

 Arra már szép lassan rájöttem, hogy az emberek a mai világban már nem úgy használják a Magyar Posta szolgáltatásait, mint régen. Én még emlékszem, amikor a nyári szünetben epedve vártam barátnőim leveleit, hogy azokat majd posta fordultával meg is válaszoljam. Vagy arra, hogy milyen jó volt egy-egy nyaraláskor képeslapot választani és írni az itthoniaknak. Ma már elképzelhetetlen, hogy egy bimbózó kapcsolatban a távolságot ne facetime-on/skype-on Vagy videóchat-en hidalják át, hanem képeslapokkal, taviratokkal. De a kor és a digitalizáció szép lassan háttérbe szorította az emberi kapcsolatokat. Amekkora előny, hogy láthatjuk egymást, hogy egyből reagálhatunk, ugyanakkora hátrány is, hiszen el is várja a másik fél, hogy azonnal elérhetők és döntésképesek legyünk.  Ezért elhatároztam, hogy bármennyire is ódivatú dolog, én mégsem szokom le a képeslapok küldözgetéséről.  Mondjatok még egy olyan lehetőséget, ahol fél tábla csoki áráért fogszuvasodás és plussz kilók nélkül is ...

 Nemcsak pénzt adhatunk ajándékba, de élményajándekot is. S ezt miért ne tehetnénk stílusosan csomagolva? 

 Az élet úgy hozta, hogy december/január hónapokat otthon kellett töltenem lábadozással, ami nem jelentette azt, hogy csak fekszem az ágyban, sőt, feküdni nem is nagyon szabadott. De persze mivel nem szeretek tétlenül ücsörögni és el is voltam maradva 2 karácsonyi ajándékkal, így kapóra jött ez a kis szünet. Az egyik  ajándék egy fénykép kollázs, mely a scrapbook technikához áll közelebb. Ennek a technikának a lényege, hogy egy oldalt alkotunk különböző kiegészítők, szalagok, gombok, pecsétek és egyéb technikák felhasználásával.  A rétegek ízléses egymásra halmozásának középpontjában az az általunk kiválasztott 1-2 kép áll, amit szeretnénk emlékként megőrizni. Nekem maga a technika nagyon tetszik, annyi problémám szokott lenni, hogy nem tudok választani a fényképekből,  így nálam nem a dekorelemek vannak halmozva,  hanem a fényképek. De persze mindig az a lényeg, hogy úgy érzésre dolgozz, ahogyan neked tetszik. Nincsenek elvárások csak a képzeleted szabhat határ...

 Sokszor nem is gondoljuk, hogy az apró dolgok mennyire megváltoztatják a mindennapunkat: feltöltenek, kikapcsolnak abból a körforgásból,  melybe a hétköznapok sodrásában napról-napra részesülünk. Bónusz, hogy nemcsak saját magunkat tölthetjük fel, hanem valaki mást is mosolyra fakaszthatunk. A karácsony előtti idő pont annyira szól a várakozásról, vagyakozásról, mint a találkozásokról. Találkozás önmagunkkal s másokkal is a csendben, a félhomályban, a pillanatban. Vágyakozni a tökéletesre, a tökéletességre. Nagyon nehéz, hogy ezek az időszakok ne teljenek el hamar, de lassítani nem tudjuk az időt, csak valahogy megélni, átélni, megtölteni tartalommal. Kiélvezni a pillanatot és dolgozni saját magunkon, hogy jobbak, önzetlenebbek legyünk. Mik a hibáim, megrögzött rossz szokásaim,  melyek eltávolítanak Karácsony lényegétől? De jó volna " Igaz hittel, gyermek szívvel a  világgal k ibékülni, s zeretetben üdvözülni" (Ady E: Karácsony).  Kibékülni önmagunkkal, embertá...