papírszerelem

 Nagyon rendetlen voltam idén, mert lassan itt van a következő advent s a kettő között kissé elfelejtődött dokumentálni az eseményeket. Sajnos sokszor az alkotás is utolsó pillanatban készülnek el, így nem csodálkozom. Így majd igyekszem bepótolni.  Január- Februárban a már 2.éve hagyományosan megrendezésre kerülő keresztény jótékonysági bálra készültünk nagy erőkkel. Voltak új díszek is, de volt amit csak felújítottunk, leporoltunk az hogy illeszkedjen a kitalált dizájnhoz. Jó buli volt és ismét bebizonyosodott, hogy milyen jó egy csapatban, közösen alkotni, együttműködni s ugyan piszok sok munkát beletenni, dolgozni, de közben rengeteget nevetni is. Voltak szülinaposaink, illetve már régóta szerettem volna bővíteni a repertoárt torta táblácskákkal.  Illetve a képeslap fronton is volt minden féle (névnap, szülinap és a húsvét is) H * Ú * S * V * É * T Végre kipróbalhattam a nyuszis új kivagóimat Szerintem az első negyedévet ezzel le is zárom. Biztos voltak még apróbb dol...

Mindenkinek meg van a kedvenc hónapja, amit a legjobban szeret, ami elmegy és amit ki nem állhat. Sokszor gondolunk az ősz kapcsán az elmúlásra, a szomorkodásra, a szürkeségre, pedig pont, hogy ilyenkor talán a legszínesebb a világ.  Bevallom, nekem az ősz a legkedvesebb ( aztán követi a nyár, s a tavasz - a téllel kissé hátrébb szorul) S hogy konkrétan miért is? Mert szeretem az ősz lágyan simogató napsugarait, amikor már nincs gatyarohasztó meleg, de nem kell nagy kabátban járni. Szép színes a természet. Ekkor lehet termést gyűjteni, befőzni. Be lehet hozni az életünkbe a melegebb hatású fűszereket (fahéj, curry, gyömbér, kurkuma) akár tea, étel vagy mécses formájában. A sütésnél-főzésnél finomabbnál finomabb gyümölcsöket, zöldségeket tudunk használni. Szinte csak rágondolok a szilvásgombócra, almás pitére vagy sütőtökre s mosolyogni támad kedvem.  Persze az ősznek is vannak árnyoldalai, ilyen az orkán erejű szél, a szünni nem akaró, csontig hatoló, szakadó eső. Ködös, nyálk...

 Ismét eltelt egy év, s nem mondhatjuk, hogy gyorsan. Hol gyorsabban, hol döcögősebben. Sok mindent mondhatunk 2020-ról, de hogy könnyű lett volna, azt nem.  Ugyanakkor mégsem gondolok úgy erre az évre, hogy ne találnék benne semmi jót. Sok volt a veszteség. Sokan elvesztették szeretteiket,  munkájukat, veszítettünk nagy művészeket, írókat, sportlegendákat. Az emberek szemében rettegés, félelem, még most is nehéz mosolyogni a maszkok mögött. A lélek megpróbáltatott a bezártságban. Némelyeket közelebb vitt egymáshoz, másokat végképp eltaszított egymástól 2020. De a sok rossz, a sok sötét dolog ellenére tanulhattunk: "emberségből példát", ha segítettünk egy szatyor élelemmel a környezetünkben lévő vírusban szenvedő,karanténos embertársainknak. Vagy csak felhívtunk egyet is azok közül az idős rokonaink közül, akik a négy fal közé kényszerültek.  Szeretetből, ha nem önös érdekeinket néztük, hogy mennyire van honvágyunk,mennyire hiányoznak a családtagjaink, a társasági él...

 Tegnap késő este kaptam egy sms-t tesómtól azzal,hogy küldött valamit messenger-re,  nézzem meg. A kíváncsiság nem hagyott nyugodni,pedig éjfél felé járt. Most ezt osztom meg veletek. Íme Na megint van egy projekt, ha érdekel ... Fogj egy eladhatatlan ronda bögrét Csinálj neki tetőt Aztán keres a fiók alján mindenféle maradék limlomot... Aztán ragpityuval , izlésesen kényszerítsd őket jó közelre egymáshoz *** Ennyi. Na szóval, ehhez nem tudok és nem is kell semmit hozzátenni.Szerintem bámulatos, költséghatékony,környezettudatos, de mindenek előtt ezek a bögrét csordultig vannak szeretettel!