Olimpiai láz

Már régóta szerettem volna valamilyen challange - kihívást véghezvinni. Sokféle ilyen van a neten: posztolj minden nap/ fotózz minden nap valamit stb. Eddig úgy voltam vele, hogy csak a magam kedvtelésére nem akarok posztolgatni, de aztán jött a megvilágosodás!

Mivel az olimpia éve van, így ez remek alkalom az én kis kihívásomra. Elhatároztam az olimpia kezdete előtt szűk egy hónappal június 30-án, hogy az olimpia kezdőnapjáig (július 23) minden nap posztolok egy - egy sztorit a korábbi olimpiákról. Ennek kettős célja volt. Amellett, hogy szintén lefoglalta a júliusi mindennapjaim egy részét a fényképek felkutatása és a montázsok összeállítása, remekül ráhangolt az olimpiára. Szerettem volna emlékezni, felkészülni a tokiói olimpiára, újraélni egy-egy videó által az elfeledett élményeket és emlékeztetni másokat is, hogy mennyire csodálatos dolog a sport, a küzdés, a sikerek, szurkolni egy csapatnak és örülni a győzelemnek. Emlékezni arra, hogy mennyi kiváló sportolónk van és volt, akikre büszkék lehetünk. Minden nap megosztottam az instagram/Facebook sztorimban egy - egy montázst, melyen korábbi évek olimpiai bajnokai szerepelnek. Ezeket canva.com programmal digitálisan készítettem. Közreadom, hátha valakinek segítség lesz vagy valamilyen módon tudja használni.

Sajnos sokszor kevés volt az oldal, mert nem fért rá mindenki. Egyik kiváló vizilabdázónk, Madaras Norbert mondta, hogy "az ezüst érmedre csak a nagymamád emlékszik". Szerettem volna ezt cáfolni, ne legyen így! és a rossz magyar mentalitást átalakítani, formálni. Hiszen méltatlanul feledésbe merülnek azok, akik nem a legcsillogóbb éremmel térnek haza a megmérettetésről. Sokszor nem értékeljük az aranynál kevésbé fényes érmet, pedig a világon 2. vagy 3. legjobbnak lenni, sőt akár csak 7.-8-nak lenni is fantasztikus dolog!!! Mennyi munka, lemondás, alázat, küzdés van mögötte.

és TOKIÓ...

mivel jelenleg a 7.napon tartunk, így még nem készítenék táblát, de pótolni fogom :)