papírszerelem

 Évek óta nagy dilemma, hogy a lelki bonbonokon legyen a hangsúly, ne az édességeken. Nem azért, mert ne lenne fontos, hogy néha kényeztessük magunkat. Inkább tudatosságból. Néha nem mondom, jólesik egy kocka csoki vagy egy szelet a kedvenc süteményemből ( I❤️képviselőfánk)... Azért hiányos, mert nem minden naphoz tartozott kis csomag. (Leszoktatás az édesség cunamiról) De se nem egészséges, se nem ez a lényeg. Attól, hogy minden nap megeszek egy kis nasit azzal a címszóval, hogy "megnyugtat" , "hangolódom a karacsonyra" , "mert megérdemlem" még nem kerülök sokkal közelebb az ünnep lényegéhez. "Az ünnep azé, aki várja" - írja Szabó T.Anna, de hogyan lehet jól csinálni ezt a várást. Mert nem mindegy, hogy várjuk/vágyjuk az ünnepet vagy pedig várakozunk, unottan, hosszan, idegesen, mint ahogy az orvosnál vagy a hivatalokban szoktunk. Idén egy hagyományosnak mondható naptárat képzeltem el, ami küllemében hagyományosnak mondható, mint bármely boltban...