Adventi naptár 2023

 Évek óta nagy dilemma, hogy a lelki bonbonokon legyen a hangsúly, ne az édességeken. Nem azért, mert ne lenne fontos, hogy néha kényeztessük magunkat. Inkább tudatosságból. Néha nem mondom, jólesik egy kocka csoki vagy egy szelet a kedvenc süteményemből ( I❤️képviselőfánk)...

Azért hiányos, mert nem minden naphoz tartozott kis csomag. (Leszoktatás az édesség cunamiról)

De se nem egészséges, se nem ez a lényeg. Attól, hogy minden nap megeszek egy kis nasit azzal a címszóval, hogy "megnyugtat" , "hangolódom a karacsonyra" , "mert megérdemlem" még nem kerülök sokkal közelebb az ünnep lényegéhez.

"Az ünnep azé, aki várja" - írja Szabó T.Anna, de hogyan lehet jól csinálni ezt a várást. Mert nem mindegy, hogy várjuk/vágyjuk az ünnepet vagy pedig várakozunk, unottan, hosszan, idegesen, mint ahogy az orvosnál vagy a hivatalokban szoktunk.

Idén egy hagyományosnak mondható naptárat képzeltem el, ami küllemében hagyományosnak mondható, mint bármely boltban kapható, nyitogatós csokinaptár. De abban azért igyekeztem különlegessé tenni, hogy egyrészt LIMITÁLT kiadás volt, csak 7 db készült belőle, illetve igyekeztem tartalmában is változatos lenni, új, de mégis lélekben előrébb vivő dolgokat beletenni.

A kivitelezést még gyakorolni kell, néha csálék lettek az ablakok, a kinyitással is akadhattak problémák, de szerintem mindenki megoldotta.

Új dolog volt az is, hogy néhány ablak mögött digitális tartalom rejtőzött. Ennek kettős célja volt. Egyrészt, hogy haladjak a korral, másrészt a kis ablakba nem tudtam volna beleszuszakolni. S nem beszélve arról, hogy így csak egy-ket kattintás egy fáradt nap előtt/után, nem az illetőnek kell kikeresgélni a nagy internetről az adott verset/zenét/filmet.

Na a sok beszéd után néhány életkép.

Összegzés:

Úgy gondolom a foglalkozás azt a célját mindenképp teljesítette, hogy 2 ember tutira örült ebben a történetben. Az egyik aki adta, a másik, aki kapta. Hogy közelebb jutottak -e a betlehemi jászolhoz? Remélem. Minden bizonnyal.