2024.2.negyedév
Arra már szép lassan rájöttem, hogy az emberek a mai világban már nem úgy használják a Magyar Posta szolgáltatásait, mint régen. Én még emlékszem, amikor a nyári szünetben epedve vártam barátnőim leveleit, hogy azokat majd posta fordultával meg is válaszoljam. Vagy arra, hogy milyen jó volt egy-egy nyaraláskor képeslapot választani és írni az itthoniaknak.
Ma már elképzelhetetlen, hogy egy bimbózó kapcsolatban a távolságot ne facetime-on/skype-on Vagy videóchat-en hidalják át, hanem képeslapokkal, taviratokkal.
De a kor és a digitalizáció szép lassan háttérbe szorította az emberi kapcsolatokat. Amekkora előny, hogy láthatjuk egymást, hogy egyből reagálhatunk, ugyanakkora hátrány is, hiszen el is várja a másik fél, hogy azonnal elérhetők és döntésképesek legyünk.
Ezért elhatároztam, hogy bármennyire is ódivatú dolog, én mégsem szokom le a képeslapok küldözgetéséről.
Mondjatok még egy olyan lehetőséget, ahol fél tábla csoki áráért fogszuvasodás és plussz kilók nélkül is örömet tudunk csempészni a másik ember szürke hétköznapjaiba.
S ha jól belegondolok, egyből 2 embernek csalhatok mosolyt az arcára, hiszen bizonyára a levélkihordó postásnak is kuriózum a nem számla levél.
Ezek nagyrészt az anyáknapjához kötődnek.
A feliratokat magam aranyoztam hőlégfúvóval.
Ez utóbbi képeslapot azért szerettem, mert a maradék papírok felhasználásával készült a patchwork mintájára.
Köszönöm, hogy itt voltál. Hamarosan jövök egy 2024. pénzatadós és otthon dekoros résszel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése