papírszerelem

  Nagyon szeretek hobby boltban és egyéb dekorációt árusító helyeken nézelődni, inspirálódni. Mindig azt látom meg bennük, hogy "milyen klassz, milyen alapanyag van otthon, ezt én így vagy úgy tudnám megcsinálni". Erre lehet azt mondani, hogy zsugori vagyok, de elsősorban az alkotás motivál, s csak másod sorban örülök annak, hogy esetleg pénzt takarítok meg. Mert egyébként nem mindig igaz az, hogy olcsóbb. Az idei ajtódíszhez (ami nálunk majd bent fog helyet kapni, mivel belső körfolyosós bérházban lakunk) is egy ilyen pinteresten szembejövő kép adta az ötletet.  Arra is rádöbbenek ilyenkor, hogy a virágosnál kapható fency ajtó díszek nem véletlenül kerülnek 6-8 ezer forintba (vidéken egy-két ezerrel olcsóbb). Mert ha az alapanyag nem is annyira drága, de mire az ember összeadja a ráköltött pénzt és időt, plusz azért valami hasznuk is legyen rajta, akkor ki is jön ez az összeg. Szóval, lehet akár meg is vehetném,  s lehet hogy lesz ugyan egy csodaszép ajtódíszem 6ezerért,...

 Sokszor nem is gondoljuk, hogy az apró dolgok mennyire megváltoztatják a mindennapunkat: feltöltenek, kikapcsolnak abból a körforgásból,  melybe a hétköznapok sodrásában napról-napra részesülünk. Bónusz, hogy nemcsak saját magunkat tölthetjük fel, hanem valaki mást is mosolyra fakaszthatunk. A karácsony előtti idő pont annyira szól a várakozásról, vagyakozásról, mint a találkozásokról. Találkozás önmagunkkal s másokkal is a csendben, a félhomályban, a pillanatban. Vágyakozni a tökéletesre, a tökéletességre. Nagyon nehéz, hogy ezek az időszakok ne teljenek el hamar, de lassítani nem tudjuk az időt, csak valahogy megélni, átélni, megtölteni tartalommal. Kiélvezni a pillanatot és dolgozni saját magunkon, hogy jobbak, önzetlenebbek legyünk. Mik a hibáim, megrögzött rossz szokásaim,  melyek eltávolítanak Karácsony lényegétől? De jó volna " Igaz hittel, gyermek szívvel a  világgal k ibékülni, s zeretetben üdvözülni" (Ady E: Karácsony).  Kibékülni önmagunkkal, embertá...

 Még mindig tartom azt, hogy az adventi kalendárium az nem korfüggő. Legyen az kis gyerek vagy nagy gyerek, felnőtt vagy akár idősebb mindenkinek ugyanazt az érzést/ élményt adhatja. A várakozás élményét, az örömet, a gyermeki várakozást, az odafigyelő szeretetet. Valamikor szeptember elején, mikor kész lettem az őszi dekorációval, akkor már keresgéltem valami jó pofa, ugyanakkor valami olyan kalendáriumot,  ami esetleg újrahasznosított anyagból  van, hogy ne kelljen pazarolni a papírt, vagy ha új papírt használunk, akkor minimalista legyen, hogy később is felhasználható vagy átalakítható legyen. Nagyon megtetszett egy fából készült otthon is elkészíthető naptár, ami igazából tényleg csak naptár funkciót tölt be, semmi más többletet nem ad, csak az idő múlását jelzi. Instagramon láttam egy videóban, ahol a jelzés egy levegőre száradó gyurmából készült, nyomott mintás csillag volt hurkapálcába szúrva. Nem találtam már meg, de az alábbi két felső képhez hasonló. Idősebbekne...

 Idén igyekeztem minél hamarabb begyújtani a rakétákat, hogy ne kelljen majd kapkodni, de úgy érzem, hogy így sem fogok tudni annyi díszt gyártani, mint szeretnék. Noha azt is be kell vallanom, hogy sosem egy szálon futnak az események. Íme egy kis ízelítő:

 

Mindenkinek meg van a kedvenc hónapja, amit a legjobban szeret, ami elmegy és amit ki nem állhat. Sokszor gondolunk az ősz kapcsán az elmúlásra, a szomorkodásra, a szürkeségre, pedig pont, hogy ilyenkor talán a legszínesebb a világ.  Bevallom, nekem az ősz a legkedvesebb ( aztán követi a nyár, s a tavasz - a téllel kissé hátrébb szorul) S hogy konkrétan miért is? Mert szeretem az ősz lágyan simogató napsugarait, amikor már nincs gatyarohasztó meleg, de nem kell nagy kabátban járni. Szép színes a természet. Ekkor lehet termést gyűjteni, befőzni. Be lehet hozni az életünkbe a melegebb hatású fűszereket (fahéj, curry, gyömbér, kurkuma) akár tea, étel vagy mécses formájában. A sütésnél-főzésnél finomabbnál finomabb gyümölcsöket, zöldségeket tudunk használni. Szinte csak rágondolok a szilvásgombócra, almás pitére vagy sütőtökre s mosolyogni támad kedvem.  Persze az ősznek is vannak árnyoldalai, ilyen az orkán erejű szél, a szünni nem akaró, csontig hatoló, szakadó eső. Ködös, nyálk...

Már régóta szerettem volna valamilyen challange - kihívást véghezvinni. Sokféle ilyen van a neten: posztolj minden nap/ fotózz minden nap valamit stb. Eddig úgy voltam vele, hogy csak a magam kedvtelésére nem akarok posztolgatni, de aztán jött a megvilágosodás! Mivel az olimpia éve van, így ez remek alkalom az én kis kihívásomra. Elhatároztam az olimpia kezdete előtt szűk egy hónappal június 30-án, hogy az olimpia kezdőnapjáig (július 23) minden nap posztolok egy - egy sztorit a korábbi olimpiákról. Ennek kettős célja volt. Amellett, hogy szintén lefoglalta a júliusi mindennapjaim egy részét a fényképek felkutatása és a montázsok összeállítása, remekül ráhangolt az olimpiára. Szerettem volna emlékezni, felkészülni a tokiói olimpiára, újraélni egy-egy videó által az elfeledett élményeket és emlékeztetni másokat is, hogy mennyire csodálatos dolog a sport, a küzdés, a sikerek, szurkolni egy csapatnak és örülni a győzelemnek. Emlékezni arra, hogy mennyi kiváló sportolónk van és volt, akikr...